Nem is olyan régen Budapesten voltam hosszú évek óta először. Őszintén be kell vallanom nagyon meglepődtem. Az, hogy minden út fel van bontva vagy katasztrófális minőségű az egy dolog, de ez itt élőknek már nagyon tele lehet a micsodájuk. Úgy mindennel. Ennyi unott és zombiszerű embert mint ott, nem látam. (csak gyerekként egy rábeszélős horrorfilmben.) Azon már nem is csodálkoztam, hogy én nem találok meg smmit, de azon már igen, hogy a helyiek se. A kerületet megtaláltam, nagyjából a környéket is, de tovább nem jutottam. Gondoltam megkérdezem. A kutyát sétáltatóknak fogalma sincs, hogy milyen utcák vannak mellettük, de még azt se tudta, hogy a támpontként kapott videótéka merre van. Döbbenetes. Hazafelé azon gondolkodtam, hogy nem csoda, ha bekattan egy-két ember Pesten és vagy leugrik valahonnan, vagy mészérlást csinál. És persze erről eszembe jutott amerika, ahol mindezt már tökélyre fejlesztették. A cél nélküli életet...