16 éve, 1993. április 4-én indult útjára a soproni VOLT Fesztivál az akkori Sportcentrum kisterméből. Közeledve az évfordulóhoz, megkerestük Lobenwein Norbertet, a VOLT és a Balaton Sound egyik alapítóját pár kérdéssel.



e-Cafe Sopron: A 2009-es headliner fellépők nagy része a VOLT-on és a Balaton Soundon már nyilvános. Ugyanakkor a zenei kínálat még korántsem teljes. Mikorra várhatók újabb nevek, végleges program? Készül idén is új weboldal?

Lobenwein Norbert: Mindkét fesztivál esetében még tucatnyi külföldi fellépő és nemzetközi világsztár neve várható, őket a szerződéskötéseket követően igyekszünk mielőbb nyilvánosságra hozni. A headlinerek zömét már valóban bejelentettük, de igazán izgalmas nevekre számíthatnak a vendégeink még mind a VOLT, mind a Balaton Sound esetében...
Fontos, hogy ne feledkezzünk meg a hazai zenekarokról és előadókról se: közülük idén is közel 300-an képviselik magukat a két fesztiválon.
A honlapjainkat tavaly alakítottuk át teljesen, idén csak "ráncfelvarrás" zajlik, illetve javítgatjuk a Myspace-oldalainkat, és a napokban indítottuk el mind a VOLT, mind a Balaton Sound esetében a Facebook-oldalunkat, ahol várjuk a "barátaink" jelölését. Ugyancsak hamarosan indulnak webes "rádióink" a Last FM-en.


EC: Azt hallani, a Szigeten pár helyszín összevonásra kerül. Nálatok van-e bármilyen hatással a gazdasági helyzet az idei programokra? Mivel a külföldi sztárokat devizában honorálják, lehet-e egy erősebb forintgyengülés hatással az idei jegyárakra?

LN: A jegyárakon több okból nem tudunk (és nem is akarunk) változtatni. Egyrészt azért, mert már ezen az áron indult a jegyelővétel decemberben, nem volna etikus menet közben megemelni az árakat, másrészt nem is tehetjük meg, hogy az árfolyam-ingadozás miatt nálunk jelentkező nehézségeket a közönségre hárítjuk. Mindemellett természetesen számunkra is komoly feladatot jelent a mostani helyzet megoldása. A tervezésnél, ősszel 250 Ft-os euróval számoltunk, most 300-310-el. A nemzetközi sztárokra, technikára és egyebekre milliós nagyságrendű eurós költésünk van, könnyű kiszámolni, hogy ez mit jelent...
Ezzel együtt bizakodó vagyok: a programjaink ismeretében és a visszajelzések alapján a nézőszám tekintetében arra számítok, legalább annyian látogatnak el a fesztiváljainkra, mint tavaly.


EC: Nyáron a környező országokban is számos könnyűzenei fesztivált tartanak. Mennyire nehéz konkurálni velük, vagy éppen így könnyebb egy turnézó zenekart hozzánk is elhozni?

LN: Bizonyos szinten természetesen nehézséget jelent, hogy a mi fesztiváljaink hétvégéire több hasonló fesztivál is esik Európában, így a fellépőknek dönteniük kell, hová mennek. Ugyanakkor az valóban pozitívum, hogy egy a környékünkön turnézó csapat így sok esetben könnyebben megszerezhető. Az idei évben e szempontból azt hiszem, nem panaszkodhatunk...


EC: Idén mindkét fesztivál 4 napos lesz. Sőt, sokan már a 0. napjukat tervezik a vendégkönyvetekben. Hova lehet még fejlődni? Esetleg belevágtok egy új külföldi fesztivál megszervezésébe?

LN: Mindkét fesztivál esetében most már a mennyiség helyett a minőség erősítése a mottónk. Szeretnénk, sőt: szükséges, hogy megtartsuk, esetleg minimálisan növeljük a fesztiválok látogatottságát, de mind a VOLT, mind a Balaton Sound esetében olyan önkorlátozó limiteket határoztunk meg magunknak, amely garantálja, hogy a vendégeink jól érezzék magukat, mi pedig megfelelő mennyiségű és minőségű WC-t, tusolót, ülőhelyet, vendéglátó helyet tudunk biztosítani számukra. Sokan mondják, hogy "már így is túl sokan vagyunk", de egy fesztiválnak szerintem kötelező "jellemvonása", hogy az esti nagykoncerteken látványosan sokan legyenek. Ez is egy fontos "összetevője" a fesztiválhangulatnak...
Az idei évre nem tervezzük újabb nagy esemény elindítását, de megvalósításra váró ötletekkel tele van a laptopom... És ezzel több kollégám is így van.


EC: A VOLT 2002-ben soproni Lővér Kempingbe költözött és egy szabadtéri, nyári rendezvénnyé alakult. Ezzel együtt fele részben a Sziget Kft. lett a tulajdonos, ahogy később a Balaton Sound-ban is. Idén mindkettő másik felétől is megváltatok, de cserébe részben a Sziget tulajdonosai lettetek Fülöp Zoltánnal, a másik fesztiválalapítóval. Milyen változást jelent ez nektek és lesz-e bármilyen hatással a rendezvényekre?

LN: Bizonyos szempontból természetesen sikertörténetnek tartjuk, ezt a változást, így Zoli is, én is büszkék vagyunk arra, hogy mind a VOLT, mind a Balaton Sound ilyen értékes eseménnyé nőtte ki magát. Bár mi vagyunk az "alapító atyák", ez persze nem csupán a mi kettőnk érdeme, hiszen a szűk menedzsment mellett egy igen jó csapat dolgozik mellettünk egész évben.
A saját életünkben egyelőre talán leginkább plusz feladatokat jelent majd ez az új felállás. Azzal, hogy a Szigetben is tulajdonosok lettünk, Zolival együtt "kötelességünknek" éreztük, hogy a Sziget szervezéséből is kivegyük a részünket. Bízunk benne, hogy a másfél évtizedes fesztiválszervezői tapasztalataink a Szigeten is hasznosíthatók. Mindenesetre társaink - Gerendai Karcsi és Takács Gábor - többnyire nyitottan fogadják az ötleteinket, javaslatainkat. Régóta közeli kollégák és barátok vagyunk, szeretünk együtt dolgozni, úgy érzem, gyümölcsöző lesz ez az új helyzet...
Amellett, hogy a Sziget szervezésében is nagyobb szerepünk lesz, a VOLT-ra és a Balaton Soundra semmilyen hatással nincs ez a változás: továbbra is résztulajdonosok maradunk és mindkét fesztivál főszervezői feladatait is mi magunk látjuk el a jövőben is.


EC: Tavaly sokféle kulturális események színesítették a soproni kínálatot: kiállítás, kültéri szobrok, színházi műsorok és egyéb előadások stb. Mennyire fontos, hogy a látogatók ne csak zenei programokkal találkozhassanak?

LN: Kicsit azt gondolom, hogy ezektől a pluszoktól VOLT a VOLT... Vélhetően egyetlen jeggyel sem adunk el többet kimondottan ezek miatt a kiegészítő programok miatt, de abban is biztos vagyok, hogy a VOLT közönsége hozzánk hasonlóan érzi, hogy egy fesztiválnak ilyennek kell lennie. Több barátom - közöttük olyanok is, akik jellemzően nem járnak fesztiválokra, vagy bulizni - gyakran talál meg azzal, hogy évente ezt a néhány napot várja a legjobban, mert Sopronban 4 napra olyan emberek gyűlnek össze, akikkel egész évben jó volna együtt lenni... Nem mondhatjuk, hogy nyolcvanezer ember egyívású lenne, de egyfajta nyitott gondolkodás és hasonló normarendszer mindenképp lehet közös nevező. És ez szerintem nagyon nagy dolog.


EC: A VOLT-tól évek óta elválaszthatatlan a CD az adott év fellépőinek legjavával. Ki szokta összeválogatni a számokat és idén mikor lehet rá számítani?

LN: Mint az elmúlt években mindig, most is május táján jelenik meg az idei VOLT CD, amely sorrendben már legalább az ötödik... A CD szerkesztését Fülivel ketten végezzük, ami egy igazán izgalmas munka, és eddig szerintem egész jó albumokat sikerült összehoznunk... Remélem, idén se lesz másként...
Fontos tudni egyébként, hogy aki a www.volt.hu/klub oldalon keresztül rendel bérletet, pólót és CD-t is kap ajándékba. E mellett a CD a tervek szerint a.Kisalföld és a WAN2 mellékleteként is megjelenik majd.


EC: Augusztus 20-án változatos programot szerveztetek a soproni Páneurópai Piknik emlékére. Idén a 20. évfordulón mire számíthatunk, mit terveztek?

LN: Megtiszteltetés számunkra, hogy Sopron vezetése most is minket kért fel az ünnepi program gerincének megszervezésére. Gőzerővel dolgozunk azon, hogy az ünnephez méltó, ugyanakkor a tavaly már bevált recept szerint "korszerű" fesztivált szervezzük augusztus 19-20-ra Sopronba. A részletek remélhetőleg hamarosan kiderülnek, és akkor természetesen mindenkit örömmel tájékoztatunk majd.


EC: Ha már itt tartunk, mit jelent számodra Sopron és a Balaton? Ha egy idegennek kellene bemutatni a két helyszínt, mi lenne a legfontosabb dolgok között a fesztiválokon kívül?

LN: Talán sokan tudják, hogy soproni vagyok, anyukám, testvérem, rokonaim ma is itt élnek, így hazajönni (10 éve élek Budapesten), mindig igazi megnyugvás. Anyukám főztje, az otthoni nyugalom nagyon fontos számomra, ráadásul a 2 éves kisfiam is imádja Sopront, a nagyit és a Tűztornyot...:) Éppen ezért nagyjából havonta kétszer-háromszor hazajövök - persze általában valami munka-jellegű apropóval.
Egy barátom mondta egyszer, hogy Sopron és Budapest között az a nagy különbség, hogy Sopronban lakni jó, Budapesten pedig élni... Ha őszinte akarok lenni, ezzel egy picit én is így vagyok. Pár nap után meg tudok őrülni a budapesti dugóktól, meg attól, ahogy a forgalomban meg az utcán viselkednek egymással az emberek. Ilyenkor jó érzés hazamenni Sopronba. De aztán az otthoni nyugalomból is elegem lesz hamar, és már indulok is Pestre... Valószínűleg nem a városokban van a hiba, hanem bennem... :)
A Balatonhoz olyasmi a viszonyom, mint szerintem sokaknak a kortársaim közül. Gyerekkoromban sokszor nyaraltunk Balatonszéplakon apukám munkahelyének üdülőjében. A mai napig érzem azoknak a heteknek az ízét és az illatát, így a Balcsi nekem egy szívmelengető nosztalgiát jelent. Ezzel együtt évekig utáltam lejárni oda, akkor, amikor nagyon roszz minőségű volt az egész Balaton-part: színvonalatlan vendéglátás, rablógazdálkodással fűszerezve. Nem állítom, hogy ennek a korszaknak 100%-osan vége, de az utóbbi időben ez a tendencia megfordult, és a Balaton újra életre kelt. Ennek az új tendenciának egy látványos eleme szerintem a mi fesztiválunk is. Örülök, hogy a Balaton-part legjelentősebb eseményének alapításában és kitalálásában részem lehetett...


EC: Úgy tudjuk, a Balaton Sound majdnem a South Part vagy a Zam-Zam nevet kapta. Igaz ez?

LN: Igen... Szerencsére nem így alakult. A Balaton Sound és az említett két név közül az első sajtótájékoztatónkon a résztvevők szavazhattak. Végül - mint köztudott -, a Balaton Sound nyert, de mire ezt a három nevet megszültük, fél évünk és kb. 50 értekezletünk ment rá. Hétről-hétre hülyébbnél-hülyébb neveket találtunk ki a csapatunkkal közösen. Utólag azt mondom, hogy szinte mindegy a név ahhoz képest, amit a vendégeink a helyszínen kapnak, de azért nem lennék boldog, ha Heineken Fliplop fesztiválnak hívnák a Balaton Soundot - merthogy ez is egy alternatíva volt a sok közül... :)


EC: Végül egy „apróság”: milyen időjárást vársz?

LN: Ez egy örök vívódás az életemben. Furcsa módon ugyanis szinte rajongok a rossz időért: nagyon szeretem, ha zuhog az eső és be tudok vackolni a lakásomba, vagy a kocsimba. Azt persze nem kell mondanom, hogy fesztiválok idején erről az "örömömről" önként szeretnék lemondani...