Gondolkodtam, hogy megosszam-e veletek vagy sem. Aztán végül arra jutottam, hogy ezért vagyunk itt. Néha fotózom. Nem tanultam, semmi ilyesmi, csak ha kedvem van kattintgatok.Néhány éve felteszem a képeimet egy oldalra, ahol lehet egymásnak tanácsokat adni, segíteni, dicsérni és ilyesmi. Valamikor volt egy kis afférom az egyik képemet illetően. Feltettem, majd nagyon lehordták, hogy nem idevaló, nem művészi stb. (hozzáteszem, hogy nem profi oldal, bárkinek lehetősége van feltölteni a képeit.) Akkor nagyon el is szontyolodtam és egészen a múlt hónapig nem tettem fel semmit sem. Aztán volt néhány jól sikerült képem, és bíztattak és feltettem. Sok elismerést kaptam, ami jól jött azokon a zűrős heteken. Ma reggel egy minap készült képet töltöttem fel. Percek múltán kaptam is egy fura hangnemben íródott sort.

"szomorú,hogy ilyet lehet itt"

 

Persze rögtön kiborultam, hogy miért kell az én kellemesnek indult reggelemet így elrontani. Ha nem tetszik, nem lett volna muszáj írni rá, egyszerűen nem kellett volna belém kötni. Tőlem nem megszokott módon, csak annyit írtam, hogy szomorú valóban, hogy így kell írni valakinek, aki tanulni és nézelődni jön ide. Persze még részleteztem kicsit, de semmi bosszúság, csak szomorúság.

 

Majd az illető fiú bocsánatot kért a stílusért és a hangvételért és leírta, hogy mi a problémája, többnyire a világgal, majd kiderült, hogy a képemmel kapcsolatban mi nem tetszik. Mosolyogtam. Meghívtam egy virtuális kávéra és úgy érzem, hogy acsarkodás nélkül lerendeztük ezt a kellemetlen kis ügyet. Persze ehhez kellett Ő is, én is.

 

Mostanság olyan gyorsan egymásnak ugrunk bármilyen témában, agresszíven viselkedünk közlekedés közben, vásárláskor. Gyakorlatilag bármilyen helyzetben, ahol egy kis toleranciát kellene mutatnunk. Most jobban érzem magam egy kicsit, hogy nem maradt tüske bennem és át tudtam siklani a "kinek is van igaza" és a "decsakazértisharc" tévutak felett.

 

http://sopron.e-cafe.hu/rovidurl/12