Sokszor eszembe jut kislánykorom lázas készülődése. Szomszéd néni kertjéből szedtünk tulipánt és nefelejcset. Aztán nagy-nagy izgalommal adtuk át anyukánknak. Érdekes mód élénken él bennem az óvodai anyák napja is, pedig az már igazán régen volt. Annyi sok szép verssel és énekkel készültünk.
Tegnap a kisfiamnak magyaráztam, hogy anyák napja lesz és készítünk valami kedves dolgot a nagymamáknak. Boldogan segített. Ragasztásos technikát
választottuk. Csodaszép papír képkeretet díszítettünk, majd egy mosolygós, "éppen angyali jó gyerek vagyok" képet tettünk bele.
Fiam gyakorolja: Boldog Anyák Napját mama!
Lelkes és csillog a szeme és persze már nagyon szívesen átadná, gondolom néhányszor el is kotyogja, míg sor kerül rá.
Annyira más megélni így ezt az ünnepet, hogy már én is anya vagyok.
Persze most már értem anyukám miért könnyezett mikor látta két csemetéjét a kusza csokorral.
Boldog Anyák Napját!
Ha én rózsafa volnék
Ha én rózsafa volnék,
szép bimbókat hajtanék.
Lennék tavasz virága,
jó anyám bokrétája.
Kis madárka ha volnék,
napestig csak dalolnék.
Mint a kedves csalogány,
hogy örüljön jó anyám.
De nem vagyok madárka,
sem bimbós rózsafácska.
Mondd meg, anyám, mit tegyek,
hogy neked kedves legyek.
http://sopron.e-cafe.hu/rovidurl/19
