Szeretném a jogi hátterét részletesebben megvilágítani a mélygarázs ügynek, mert csak ennek ismeretében lehet megítélni annak a kijelentésnek a komolyságát, hogy a város vagyona visszaszerezésre szorul. Gondolom a „város vagyona” kifejezés alatt – a megtett nyilatkozatok alapján – a mélygarázs, illetve a Petőfi tér felszíne alatt lévő föld értendő.
A probléma megértéséhez a következőkkel kell tisztában lenni: 1990-ig a szocialista Magyarországon szinte minden állami (önkormányzati) tulajdonban volt. Állami tulajdonná minősítéshez nem volt szükség másra, mint arra a tényre, hogy a vagyon tulajdonosa az állam vagy az önkormányzat legyen. Ezek a vagyontárgyak nem voltak eladhatók, nem képezhették – főszabály szerint – a magántulajdon tárgyait, ezért fogalomképtelennek minősültek. A rendszerváltással ez a helyzet azonban megszűnt. Ma már nincs jelentősége annak, hogy ki a vagyon tulajdonosa (állam, önkormányzat, magánszemély), a forgalomképességet kizárólag az tény befolyásolhatja, hogy mi a vagyon rendeltetése.
Egy vagyontárgy akkor lehet forgalomképtelen, ha rendeltetése közfeladathoz kapcsolódik. Ilyen lehet például az egészségügy, oktatás. Ezeket a közfeladatokat az önkormányzat csak akkor tudja ellátni, ha azokhoz vagyon kerül rendelésre (például kórházak, rendelők, iskolák, óvodák, stb.). A közfeladat ellátását biztosító vagyon azért lesz forgalomképtelen, mert e nélkül a közfeladat nem lesz teljesíthető, ezért a vagyon nem eladható. Ha azonban a közfeladat megszűnik, ez azzall az automatikusan következménnyel jár, hogy a hozzá rendelt vagyon forgalomképtelensége megszűnik és a vagyon bekerülhet a piaci forgalomba. Fontos még tudni, hogy közfeladatot csak törvény határozhat meg, mert ez lesz a garanciája annak, hogy egy vagyontárgy ok nélkül ne legyen kivonható a piaci forgalomból. Sokak számára sajnálatosan a kapitalista gazdaság így működik.
A Petőfi tér közterület, amely – több más köztérrel együtt – azt a funkciót látja el, hogy Sopronban a házak között pihenőhelyek, terek, közparkok legyenek kialakíthatók, amelyek esztétikailag, funkciójuknál fogva az ott élő emberek kulturált környezetét, életminőségét vannak hivatva szolgálni. Ezeket a funkciókat az önkormányzat a városrendezésen keresztül biztosítja. Csak megjegyzem, hogy az Unióhoz történt csatlakozásunk óta a városrendezésre (épített környezet alakítására) a környezetvédelmi szabályok is kiterjesztésre kerültek. A városrendezés tehát közfeladat, ezért – egyszerűsítve – a parkok, terek forgalomképtelen közvagyonnak minősülnek.
A mélygarázs ügy megértéséhez azonban még egy fontos tényezőnek van szerepe:
Felmerült-e már Önben, hogyha a tulajdonában van egy telek, akkor meddig terjed a tulajdonjoga a felszín feletti légtérben? Ha egy repülő elrepül a telke fölött, az megsérti-e a tulajdonhoz fűződő jogait? Vagy esetleg a felszín alatt például metrót akarnak építeni, az az Ön telkén keresztül megy-e? Kell-e a hozzájárulása, hogy ezek a tevékenységek az ingatlana felett vagy alatt elvégezhetők legyenek?
Olyan jogszabály, amely ezekre a kérdésekre választ adna, a magyar jogban nincs. A jogalkalmazásban kialakult azonban az a megoldás, hogy a telek rendeltetése fogja meghatározni az Ön tulajdonjogának a terjedelmét felfelé és lefelé egyaránt. Ha az ingatlan rendeltetése például irodaház elhelyezésére szolgál, akkor a felfelé a tulajdonjog addig terjed, ameddig az irodaház rendeltetésszerű és biztonságos használatához szüksége van (itt a környezeti ártalmakra is figyelemmel kell lenni – zajhatás, állékonyság, stb.). Felszín alatti rétegek esetében pedig ugyanez a szabály. A telek tényleges rendeltetése mindig a helyi építési szabályzatból állapítható meg. Ha a telek rendeltetése épület elhelyezését megengedi, akkor oda épületet kizárólag a telek tulajdonosa építhet. De ez a helyzet csak építési telkekre igaz, a közterületre nem (ezt a későbbiek tartalmazzák). Az épület és a telek – közterület kivételével – egy (jogi) egységet fognak képezni. Magyarul főszabály szerint egy személy lesz a tulajdonosuk.
Közterületek esetében – így a Petőfi tér esetében is – más a helyzet. A közterület rendeltetése köztér (bárki sétálhat, pihenhet rajta), ezért a tulajdonjog praktikusan csak a felszínre terjed ki. Közterület azért nem beépíthető, mert a rendeltetése nem az, hogy oda annak tulajdonosa épületet helyezzen el. Tehát ez a korlát még a közterület tulajdonosát is korlátozza.
Ha a közterület alá mélygarázs építhető a helyi építési szabályzat szerint, akkor ez a jog nem a közterülethez fog kapcsolódni, ezért az építés joga nem a közterület tulajdonosát fogja megilletni. Ennek az alábbi indokai vannak:
1. a közterület változatlanul megmarad;
2. a közterület rendeltetése változatlanul nem építmény elhelyezésére szolgál;
3. ha igaz lenne az az állítás, hogy a forgalomképtelen közterületre csak a tulajdonos építhet, akkor a forgalomképtelenség – amelyet a jogi egység követelményére tekintettel az építmény is örökölne – úgy terjedne ki az építményre, hogy arra törvényi felhatalmazás nincs. Ez pedig alkotmányossági problémákat vet fel, nevezetesen törvényben meghatározott közfeladat nélkül lesz forgalomképtelen az építmény.
A Megyei Bíróság ezért utasította el az Önkormányzat keresetét a mélygarázs perben. Az ítélet azt is kimondta, hogy a mélygarázs megépítésével olyan önálló, speciális tulajdoni forma jön létre, amely mindenben megfelel a jogszabályi előírásoknak, az építkezés tehát jogszerű.
Ez azonban arra is következtetni enged, hogy a polgármesteri nyilatkozat, mely szerint visszaszerzi a város vagyonát, alaptalan, mert a felszín alatti rész és így a mélygarázs sem volt soha a város tulajdona.
A további küzdelem a jogi helyzetre tekintettel csak további költségeket fog okozni, mert az igény az alkotmányossági problémákat is felvet, amelynek egyetlen bíróság sem fog helyt adni. A Don Quijote küzdelem értelmetlen, most már a város érdekében inkább a megegyezést kellene keresni, hogy végre a probléma megoldásra és a város közlekedése rendezésre kerüljön.
Bízom abban, hogy az ismertetés a nem jogászok számára is érthető volt, ha nem szívesen válaszolok a kérdésekre.

Köszönöm a figyelmüket.