Bízhatunk-e még?!  (1. rész)

Történt nemrég a soproni Erzsébet Kórházban egy eset – gondolom az újság hasábjairól, már értesültek róla –, miszerint egy bent felejtett törlőkendő miatt halt meg egy beteg. Mindenki tudja, az egészségügy most nehéz napokat él meg, de ez sosem vigasztalja az érintetteket. Ebből az esetből kiindulva jött az ötlet, ha már a Sopron TV kivételével máshol nem tudtam megjelentetni a velem tavaly augusztus 9-én megtörténteket, akkor hát kihasználom ezt a csodálatos, ám felelősségteljes lehetőséget…
A történet:
Nekünk mozgássérülteknek, végtag hiány esetén, törvényileg meg van határozva, hogy mennyi idő egy protézis – jelen esetemben, műláb – kihordási ideje. Az én problémám „betegségem”, hogy születésemkor nem fejlődött ki a bal lábam, pontosabban csökevényesen fejlett „szarkaláb”. Mivel az eset előtt legalább 2-3 évvel nem írattam fel új művégtagot és bevallom, megszolgálta már az idejét, gondoltam ismét legyen már egy új lábam. Kollegám, aki szintén sérült – baleset miatt amputálták a lábát –, ajánlott is egy céget (Sano-West), akikkel készíttette a műlábát és elégedett volt velük. Megkerestem a cég alkalmazottját, aki készségesen állt a rendelkezésemre. Elmondta, hogy kérjek beutalót a kórházba (Orthopediai Szakrendelés), majd pedig a szakrendelésről az orvossal hívjuk fel, hogy meg tudják konzultálni, pontosan milyen számú művégtag volt felírva legutóbb. Ezek az információk a számítógépben rendelkezésére állnak az orvos részére. 2006. augusztus 9-én 11 órára, Dr. N. J. szakrendelésére kaptam is. Vártam is közel két órát mire bejutottam, de ez megszokott dolog... Elmondtam a doktor úrnak a problémám és többször felajánlottam neki, hogy a mobil telefonomról felhívjuk a Sano-West szakemberét az egyeztetéssel kapcsolatban. A doktor úr a következő véleményét nyilvánította ki… Azt mondta a doktor úr, hogy ő, ha ragaszkodom hozzá, ha nem, nem írja fel nekem a receptet a Sano-West részére, mert ezzel a céggel, már több probléma is volt. Előfordult, hogy ez a cég olyan gyógyászati eszközöket íratott fel az egyik kollégájával, amiket nem is lehetett volna és ezért a kollégája járt pórul, mivel megbüntették, valamint bevonták a receptírási jogát. Ő nem akar így járni, ezért nem írja fel a cég által javasolt protézist. Ő neki a recept felírás pénz, ezért nem fogja kockáztatni, hogy ezt megvonják tőle, nem is beszélve a 100-200.000 forintos büntetésről. Különben sem tudja, hogy pontosan mit kell felírni. De ha ragaszkodom hozzá, próbálkozzak – ekkor mondott egy másik orvost –, hátha őt be tudjuk vinni a csőbe (ekkor mondott nekem egy időpontot, hogy mikor rendel, de mivel munkahelyem miatt nem volt jó nekem, ezért a pénteki rendelést javasolta. Hozzátéve, hogy próbálkozzam nála, lehet, hogy őt rá tudjuk szedni). Őt nem lehet bepalizni, nem fog kockáztatni. Ennek a cégnek amúgy sincs jó híre, nem végeznek jó munkát. Több betegtől is hallotta, hogy nem jól készítették el a segédeszközt és az alkatrészjavítást sem úgy végezték el, ahogy kellett volna. Kérdezte, hogy eddig kik készítették a lábat. Mondtam neki, hogy a GYSGY-Rehab Rt., de azért választottam, ezt a céget, mert javasolták nekem. Házhoz jönnek, lelkiismeretesek és jó munkát végeznek. Erre azt mondta, hogy Győrből is járnak ide a Rehab-tól és vakon megbízik bennük, mert jók a tapasztalatok és a visszajelzések, valamint tudja, hogy ők nem verik át. (Hozzáteszem, hogy a mozgáskorlátozottak ennek pont ellenkezőjét mondják a győriekről!). Ekkor magyaráztam neki, milyen lábat javasolt nekem az Ágoston Péter, aki a Sano-West cég alkalmazottja, de hajthatatlan volt! Kijöttem a rendelésről, majd felhívtam a Sano-West cég vezetőjét és elmondtam neki mi történt. Javasolta, hogy először a kórház főigazgatójának írjak levelet. Az ügy mihamarabbi megoldásának érdekében beszél vele. Meg is tette és átadta az igazgató úr üzenetét, hogy nyugodtan menjek be a rendelésre, fel fogják írni. Bementem a megadott rendelési időre, de nem találtam a doktor urat. Azt az információt kaptam az asszisztenstől, hogy fenn van az emeleten, keressem meg. Fel mentem az emeletre, de senki sem látta. Ekkor találkoztam Dr. L. A. Úrral, akinek elmondtam a problémám és mondta, jöjjek, majd ő felírja nekem. Örültem is neki, hogy végre találtam egy orvost, aki hajlandó felírni. Bementünk az emeleti rendelőjébe, megkérdezte a problémám, de mint kiderült, nála sem megy olyan könnyedén, mint gondoltam. Ő is megkérdezte kivel fogom készíttetni a protézist. De amint megtudta, felemelte a telefont és leszólt a Sano-West Győri úti boltjába, hogy mondja meg a hölgy (eladó) az általa nagyra becsült és aranyos cég igazgatójának, ha ő írásba adja, pontosan milyen típusú, számú művégtagot javasolnak nekem, valamint ha vállalja a cég, hogy bármi nemű büntetése esetleg anyagi kára keletkezne ebből, akkor azt a Sano-West a doktor úr részére megtéríti. Ez után mondta nekem a doktor úr, hogy abban az esetben, ha ezt az írást viszem magammal, hajlandó felírni a protézist. Ismét felhívtam a cégvezetőt és elmondtam neki mi történt. Elkeseredésemben elhatároztam, hogy nyilvánosságra hozom, mi történt velem. (Naivan azt hittem, hogy ez olyan egyszerű lesz.) K. L. cégvezető megígérte, hogy utána jár az ügynek és visszahív. Meg is történt. Azt az információt kaptam tőle, hogy beszél Prof. dr. Baranyai Tibor főigazgató főorvos Úrral, hogy megoldást találjunk a problémára. A cégvezető megkért, hogy ha lehet, ne csináljak belőle botrányt, ez senkinek sem jó. Vártam, de a kórházból csak nem kerestek. Gondoltam, felhívnak bocsánatot kérni. A várakozást megunva, dühömben elküldtem a levelem az országos sajtó képviselőinek és az Egészségügyi Minisztériumba. A minisztérium passzolta az esetet a kórház felé, akik viszont így már kénytelenek voltak foglalkozni az esettel. Persze a sajtó nem-igazán foglalkozott az üggyel, kivéve a Kisalföld munkatársát. Időközben egy kis összeköttetéssel Dr. K. J. Úr minden probléma nélkül kiállította a receptet. Sőt, mint mondta, nem érti, hogy a két kollégája miért nem írta fel azt, ami jár.

Folytatjuk...