A FELESÉG NAPLÓJÁBÓL

(Szombat este)

A férjem nagyon furcsa volt ma. Megbeszéltünk egy találkozót a Plaza kávézójában. Mivel én egész nap shoppingoltam a barátnőkkel, gondoltam, hogy neheztel a pár perces késésem miatt, de végülis nem mondott semmit.

Csak nem alakult a beszélgetés, egész idö alatt csendben ült. Javasoltam, hogy húzódjunk a kávézó egy csendesebb sarkába, de ez sem segített. Mikor rákérdeztem, valami gondja van-e, azt mondta semmi különös.

Mikor kérdeztem, én vagyok-e az oka a csöndnek, azt válaszolta nem, nem kell nyugtalankodnom. Hazafelé úton mondtam neki, hogy szeretem, kissé elmosolyodott, s vezetett tovább. Nem tudtam megérteni a viselkedését, s nem tudom miért nem válaszolt a
szerelmi vallomásomra.

Otthon is éreztem, hogy egész idö alatt messze jár, s nem is akar velem találkozni. Csak kornyadozott a TV elött, s érezni lehetett, hogy messze jár az esze... Végülis felmentem lefeküdni. Kis idö mulva követett.

Nagy csodálkozásomra válaszolt a szeretetemre, a símogatásokra, szeretkeztünk, de végig éreztem, hogy távol van. Elhatároztam, hogy rákérdezek, s akkor vettem észre, hogy már alszik. Álomba sírtam magam.


A FÉRJ NAPLÓJÁBÓL


(Szombat este)

A Fradi kikapott. De este egy jót k*rtunk...