EU-s pályázatok - más szemszögből

Hozzászólások:

Huh,de hosszú a szöveg. valaki összefoglalná?

Zsazsasopron-nak az interjúból kimásoltam az eu-s pályázatokról szóló részt: " - Akinek módja volt az ön előadásait különféle konferenciákon, a CEU-n vagy a Corvinus Egyetemen meghallgatni, az tudja, hogy személyében az "ingyenebéd" kategóriával leírható különféle kedvezmények, támogatások és pályázati pénzek esküdt ellenségét tisztelheti. Kifejtené, miért? - Mert az ingyenpénz nagyon sokat tud ártani. És mert az a véleményem, hogy nálunk a túlburjánzó pályázatokkal kívánják helyettesíteni a piacot. - Pedig - mostanában hozták nyilvánosságra a tavalyi adatot -, az uniós lehetőségeink alig felével éltünk. - De könyörgöm, az a siker, hogy mennyi pénzt hívunk le az EU-ból? Hát ez még szörnyűbb! Azt éljük meg sikernek, ha ingyenpénzhez jutunk?! - De nyilván ön is tudja, hogy az EU-t a magyar közvélemény - mindenekelőtt a politikai közvélemény - két összefüggésben szokta emlegetni: egyszer fölfelé mutogat, mondván, azért kell a megszorításokat elszenvednünk, mert az EU elvárja tőlünk, máskor meg azt mondja: pályázni, pályázni, pályázni, mert az uniós pénzek segítségével végre képesek leszünk úrrá lenni társadalmi és gazdasági bajainkon, rendbetenni a dolgainkat, kitörni... - Ismétlem, az ilyen pénz borzasztóan sokat tud ártani. A piacgazdaság ugyanis arról szól, hogy jó, eladható terméket kell gyártani, és azzal a konkurenciát le kell győzni, és nem arról, hogy támogatásért folyamodunk. A támogatásoknak legföljebb induló vállalkozások esetében lehet létjogosultságuk, vagy például a gyógyszeriparban, ahol a szintén támogatott óriás amerikai kunkurensekkel folyó harcban, akkor az egyenlő esélyek miatt az állam kutatásfejlesztésre ad támogatást. De nálunk nem erről van szó. A magyarországi mentalitásra számomra a legszörnyűbb példát néhány éve egy Gazdasági Minisztérium által feladott rádióhirdetés szolgáltatta: egy kis életkép, amelyben egy úr a fürdőszobában, borotválkozás közben gyakorolja a közgyűlésen a részvényesek előtt elmondandó beszédét, amelyben azt ecseteli, hogy hatalmas sikert hozott az előző év, mert a Gazdasági Minisztériumnak rengeteg pályázatát nyerték meg. Hát ennél jobban félreérteni, hogy mit jelent egy pályázat, nehéz! Hát az a gazdasági siker, hogy megnyerek egy pályázatot?! Az legföljebb segítség lehet, persze csak bizonyos körülmények között, hogy aztán nyerjek a piacon, de semmiképp sem maga a siker. Ezen egyébként Bajnai Gordon most megpróbált változtatni, azt mondta, hogy a pályázóknak a következő három évben gazdasági növekedést kell produkálniuk, de hatalmas ellenállást váltott ki vele, a pályázók azt válaszolták, hogy azt ők nem tudják vállalni. Ráadásul megdöbbentően szerény növekedésről lett volna szó, ha jól emlékszem, három év alatt 15 százalékról, az csak évi 5 százalék! Ezt nem vállalni?! És nem azt a pénzt sajnálom igazán, amit kidobnak a pályázatokra, még csak azt sem, amit ellopnak, mert olyan is van ... De talán még az hasznosul a leginkább, mert azt, akik ellopták, lehet, hogy a piacba fektetik. Én azt sajnálom a leginkább, amit becsületesen arra fordítanak, amire megígérték, csak annak semmi értelme. És sokkal többet dobnak ki az ablakon, mint amit elnyertek, mert a pályázat megnyerésével tölti a drága idejét a vállalkozó, ahelyett, hogy a piac megnyerésével töltené. - Maga még sosem pályázott? - Amikor a Graphisoftot operatívan vezettem, sosem pályáztam, egyszerűen sajnáltam a ráfordított energiát, mert ugyanannyi munkával új piacokat tudtunk feltárni, és az sokkal szebb munka. Most, hogy a cég már nem az enyém, tehát nem a saját pénzemről van szó, és nekünk van egy német tulajdonosunk, annak én milyen alapon mondjam, hogy ne pályázzunk? De miután végignéztük a feltételeket, azt mondták a kollégáim, hogy hagyjuk ezt. Nem ezzel szeretnék tölteni az időt. Az a baj, hogy az állam megpróbálja kitalálni, hogy szerinte a vállalkozásoknak merre kell menniük, és megpróbálja erre ösztönözni a vállalkozásokat. De miért kéne az államnak ezt jobban tudnia, mint a piacnak, például azt, hogy gyógyturizmust kell fejleszteni, mint azoknak, akik ebből élnek, ott vannak, szállodájuk van, és tudják, hogy miért mennek oda az emberek?! Azok - ha érdemesnek tartják -, úgyis a gyógyturizmusba fektetik a pénzüket anélkül is, hogy az állam ezt külön támogatná. Ha támogatja, azzal csak torzítja a piacot. Helyette rengeteg más dolgot kell csinálnia az államnak. Például olyan közoktatást, amelyből értelmesebb emberek kerülnek ki. Ezzel a vállalkozók sokkal jobban járnak. Olyan adórendszert, ami átlátható és elviselhető mértékű, és nem próbál kedvezményekkel ösztönözni. Olyan közbiztonságot, hogy a vállalkozónak ne kelljen attól félnie, hogy nem tudja a kintlévőségeit érvényesíteni. Olyan bíróságokat fenntartani, amelyek hamar meghozzák a döntéseket, és kiszámítható jogi környezetet biztosítanak a vállalatok számára. Szóval százezer fontos feladata van az államnak, hogy a vállalkozók jól tudjanak működni, de ne adjon pénzt nekik, mert azzal árt, rengeteget árt, mert félrevezeti őket. Mert helyettesíti a piacot, és a vállalkozó úgy éli meg, ha megnyert egy pályázatot, mintha győzőtt volna a piacon. Az előbb a gyógyturizmus páldáját mondtam. Voltam ilyen szállodában, ami - gyógyturizmus-támogatás címen - a Széchenyi-tervből épült. Mondjak egy számot, hogy milyen volt az éves kihasználtsága a tulajdonosa becslése szerint? Két százalék, még annyi sem. A harminc szobájából az év húsz napjában legföljebb öt volt foglalt. - Tehát nem szabad, hogy olyan vállalkozásba kezdjen valaki, amire a saját pénzét nem fordítaná. - Pontosan. A támogatás viszont olyan pénzt amit nem szabad ott hagyni az asztalon, "adták, vedd el, költsd el, mindegy, hogy mire, csak el tudj vele számolni!" De a pályázatokból élő cég csak azt tanulja meg, hogy hogyan kell pályázatot írni, és abból nem lesz gazdaság! - Pedig nálunk épp ebben szokták az uniós csatlakozás legfőbb célját és értelmét megjelölni, ez volt kezdettől fogva a legerősebb érv a csatlakozás mellett. - Ez a legnagyobb baj: megszoktuk, hogy van valami apuci fölöttünk, más megközelítésben egy megszálló, akitől minél több pénzt kell kisírni, mert az a miénk, amit kisírunk tőle. Az EU-ra is úgy tekint a közvélemény, mint az új megszállóra, amely ezért pénzt ad... Rettenetes félreértés! Az EU egy óriási globális kihívás ellen jött létre, amely ellen a kis nemzetgazdaságok egyedül tehetetlenek lennének, hiszen nem bírnák a versenyt a hatalmas amerikai gazdasággal és a feljövő távol-keleti gazdaságokkal. Ahhoz tehát, hogy Európa ne kerüljön reménytelen helyzetbe, az államoknak egységes piaccá kell összegyúrniuk magukat, egységes gazdasági rendszerré, amely mögött valamilyen szinten bizony egy egységes államszervezetnek is állnia kell, közös monetáris politikával, közös fiskális politikával, az még nincs meg, közös külpolitikával, közös katonapolitikával. Erre jött létre az Európai Unió: hogy ne maradjunk reménytelenül alul a versenyben, és nem arra, hogy újraosszuk a pénzt. És megőrülök tőle, hogy minden népszerűtlen intézkedést azzal kívánnak magyarázni, hogy "mert az EU elvárja tőlünk". Miért nem mondjuk meg, hogy magunk miatt kell megtennünk, magunknak van erre szükségünk, azért kell 3 százalék alá csökkenteni a hiány mértékét, mert ahhoz, hogy egészségesen növekedjünk, nem adósodhatunk el ennyire? Hogy a költségvetési hiány a saját érdekünkben nem lehet túl magas, ezért nem költhetünk többet, mint amennyink van. Ehhez nem kell folyton arról beszélni, mit vár el az EU! Egyébként van, amikor hülyeséget vár el, de ezt nem kell belekeverni a kommunikációba."

Golyóztak a szemeim mire végigolvastam, de tanulságos. (Elsőre nekem kicsit magas... :(

Értem a célzást...

tudnivalók | kiemelt partnerek | kapcsolat