India
Hogyan keveredik ide India Sopronba (is)? Még anno a középiskolai földrajzkönyvben szerepelt egy olvasmány Indiáról, az ottani foglalkoztatást és munkakultúrát bemutatandó.
A lényeg az volt, hogy Indiában akkortájt (és talán most is) két ember lapátolt: az egyik a nyelénél fogva tolta a lapátot, a másik meg a nyélre kötött kötéllel húzta ugyanazt a célszerszámot. Így persze mindenkinek volt munkája az akkor 850 milliós Indiában. Persze most joggal mondhatja kedves olvasó: lehetett volna a cím „Szocializmus” is.
Ez igaz, de szocializmus már volt itt, India meg még nem – kell egy kis változatosság.
Aki a Pozsonyi út felől – Fertőrákosról, Sopronkőhidáról – érkezik a városba, tudja, miről beszélek. A törmeléklerakóról kijövő teherautók gyakorlatilag földúttá degradálták a Pozsonyi utat. Persze megértem: a törmeléklerakót mégse lehet leaszfaltozni. Na de: félúton „Kőhida” felé a Vízmű területe azért mégsem olyan nagy. Ráadásul a Betonút rendezkedett be oda – és mi történik? Reggelente autók, markolók ki – két bohóc meg nekiáll lapátolni…persze nem győzik. Mindenesetre morbid számítógépes játéknak sem rossz: reggeli csúcsban kerülgesd a lassújárműveket, meg a lapátoló munkaerőt a csúszós sáros téli reggeleken. Na amit nem értek: legalább 4-5 hónapja megy ez ilyen feltűnően, minden nap.
Ad. 1. Balesetveszélyes.
Ad 2. Drága – a parkolót ugyanis egyszer elég megcsinálni, a lapátolóknak bérük (á propos: veszélyességi pótlékot kapnak?), járulékuk van. Persze munkájuk is, így nem szorulnak segélyre. De tényleg így akarunk fejlődni?
Ja, Ad. 3. Miért MINDIG CSÚCSIDŐBEN indulnak a munkagépek.
Ha már csúcsidő: Az egyetemnél reggel 7.30-8.00: aszfaltoznak, óriási dugó. Nem baj, átverekszem magam, leteszem a gyerekeket (ovi, suli), mire visszaérek 8.30 körül az egyetemre, aszfaltozók sehol – végeztek. Ugyanez történt tavaly a Pozsonyi útnál is. Mintha demonstrálni akarnák, hogy dolgoznak. Vajon felmérte-e már valaki, hogy mekkora károkat jelent ez össz társadalmi-gazdasági vonatkozásban?
Ha már aszfaltozás meg óvoda: Borsmonostori utca: még be sem fejezték a járdát, már „felkapták” a Bajcsyt is, nehogy valahol meg lehessen állni. Persze nem csak a cégekkel van baj, valahogy a városvezetés sem áll a helyzet magaslatán. Kicsit odébb: Hunyadi utca. Reggel autók fel s le. Viszem a kislányomat suliba – tömeg. A sógornőm itt tanít, mikor kérdem, mit lehet itt tenni, így felel: dodzsemezni kell – ja ez jó, kár, hogy a kocsink nincs körülbástyázva 40 cm vastag tömörgumival. Tudom, többször (többen is) kérvényezték már az utca egyirányúsítását (ésszerűen az Alsólővér utcával ellentétes irányban), de ez a városvezetésnél süket fülekre talált. Ugyanitt vak szemek is vannak, és persze sosem találnak tyúkot: egy másik egyirányúsítás: Felsőlövér út. Paralel a Hársfa sorral, szinte kínálja magát, hogy ellentétes irányba egyirányúsítsuk (lásd fentebb: Alsólővér u. – Hunyadi u.). De nem, mindkettőt felfelé. Jó, nagy káoszt azért nem okoz, de jelzésértékű…
És végül egy másik iskola (pontosabban, ex-iskola) egy más típusú problémával: A Szent István – tudjuk - már jó ideje nem suli. A tábla kinn: vigyázz gyerekek, 30-as sebességkorlátozás. Ilyen erővel minden sarkon kinn lehetne. Ez trehányság, amely a közlekedési fegyelem lazulásához vezet. Mint ahogy a több hete befejezett vagy félbehagyott útfelújításoknál kinnfelejtett táblák is… jobb helyeken ilyenkor letakarják a táblákat: figyelj haver, a padkákat még bejfejezzük, most épp nem dolgozunk, mehetsz ötvennel.
Amiket itt összeírtam az nem pénzkérdés, hanem MENTALITÁS kérdése. És amíg eltűrjük, hogy ilyen mentalitású országban/városban/közösségben élünk, addig anyagi gyarapodásunk sem lesz számottevő.
Üdvözlettel: Oszvald Feri
http://sopron.e-cafe.hu/rovidurl/262
