Komoly dolog következik: elemezni fogok (nem röhög!).

Ugyanis volt itten kérem szépen egy népszavazás. Az eredmények mindenki előtt ismertek, hatalmas részvétel, elsöprő igenek, erről kár is tovább beszélni. Viszont a hogyan tovább már érdekes kérdéseket vet fel.

Először megpróbálom a baloldalról megközelíteni a kérdést. Biczi képviselőtől tudhatjuk, a párt tagsága ugyan csalódott, de nincs kormányfőváltó hangulat. De lehet, teszi hozzá, ha nem változik az év végéig a támogatottságuk. Egyfelől tényleg nincs ok kétségbeesésre, hiszen anno az európa parlamenti választásokat is csúnyán elvesztették 2004-ben, utána mégis sikerült nyerniük és hatalmon maradni. 3 fontos különbség volt a mostani helyzethez képest: 1. A sikertelen választást kormányfőcsere követte. 2. Volt 2 évük megerősödni. 3. Az ellenzék közben elvesztette a 2 igenes népszavazását (kórházprivatizáció, magyarigazolványok). Ezzel szemben a jelenlegi helyzet úgy áll, hogy szinte biztos, legkésőbb a következő EU-s választások után – a borítékolható vereség alapján – kormányfőváltásra kerül sor. Ez viszont feltehetőleg túl későn lesz, hogy megfordítsa az eredményt. Látható a miniszterelnök kapkodása, hogy újra tematizálni tudja a közvéleményt (új tulajdonosi program, adócsökkentés, MVM megnyírbálása). Ezzel ideig-óráig elhúzhatja regnálásat, de az érdemi változáshoz kevés. Feltehetőleg kifullad, mint a korábbi kezdeményezései (48 pont, köztisztasági program stb.) Ráadásul ősszel újabb népszavazás is kinéz, szintén borítékolható ellenzéki győzelemmel.

Akkor mégis, mi lehetne a jó döntés számára? Nehéz ügy. Ugyanis az általa képviselt harmadik út politikája eddig csúfosan megbukott. Egyfelől a párt megmaradt régi nomenklatúrája, másfelől a fiatal baloldalhoz kötődő Zuschlag botrány miatt mára nincs kézzel fogható hátországa. Ezt ő is érezheti. A népszavazás mind a kormány, mind a párt eddigi kommunikációját egyesre értékelte. A „buli színe” újra narancs lett, az amőba is visszatért helyére, a biológiakönyvekbe.

Több forgatókönyv is adott:

-         kihúzhatja az EU-s választásokig a jelenlegi látszatintézkedések fenntartásával, majd lemond és visszatér az üzleti életbe. A szocialisták maradnak a „jól bevált” Kiss-Juhász-Szekeres vonalnál és örülnek, ha 2 év múlva nem az 5 százalékos küszöbtől kell félniük.

-          a radikálisabb verzió szerint már a március végi pártgyűlésen bejelenti lemondását, akitől mondjuk Kiss Péter átveszi a stafétát 2010-ig. Természetesen az EU választás így még inkább bukónak néz ki, ezért ő maradna, de nem vele, hanem mondjuk Gráf agrárminiszter kormányfői jelölésével indulnak neki 2010-nek.

-         a „harmadik út” az lehetne, ha ugyan félreáll egy évre mint pártelnök és kormányfő, de a háttérben szépen építgeti saját csapatát. Majd 2009 őszén bejelenti új pártja indulását a választásokon. Természetesen nem ő lenne a kormányfő-jelölt, hanem például most még elképzelhetetlen gondolatként Szili Katalin.

Természetesen a fenti három lehetőség csak erős fikció, maximum összesen egyharmad megvalósulási lehetőséggel. Tehát nagy valószínűséggel nem történik semmi, eljutnak 2010-ig, benyomnak pár milliárdot a kampányba és lesz, ami lesz.

(Akit esetleg bántott, hogy a miniszterelnök jövőjéről ilyen baljós kiáltásokat is felvetettem, azok megnyugtatására közlöm, legközelebb az ellenzékről és annak vezetőjéről lesz szó.)