Csendben jöttem Csendben jöttem, csukott szemmel. Sírtam békésen, nyugtatón. Csendben jöttem, mint árnyékom, mely megpihent az arcodon. Csendben jöttem, nyitott szemmel, évek óta nem sírtam már. Csendben jöttem, mint hófelhő, mely alatt már kopár a táj. Csendben jöttem s csendben múlok, mint langy eső az ablakon. S csendben zsibbad majd emlékem, mint csókom hege ajkadon.

Egy vagyok Nem tudom, ki vagy, de olvasol, így tehát egy nyelvet beszélünk, mindegy, hogy itt vagyunk vagy máshol, együtt lépünk, együtt lélegzünk. Amikor olvasod mondatom és mélyedben megérint magja, mindegy, hogy ugyanúgy gondolom vagy szeszély volt írása napja. Nem érzek mindig mindenben úgy, ahogy írtam, gondoltam egyszer. Az eltelt idő lelkembe fúr, de vállalom a váltást ésszel. Mert én...