Egy kifejezetten érdekes beszélgetésen vettem részt tegnap.

A Gangl pincében volt a Lehár Ferenc utcában. Gangl Zolit régóta ismerem, mondhatni régi cimborák vagyunk – remélem nem cáfol meg – elképesztő milyen hangulatos helyet varázsoltak abból a pincéből.

Egy szó, mint száz ott voltak a hegyközségek vezetői és több neves helyi borász, voltunk vagy 20-an. A meghívott vendég Gőgős Zoltán volt aki a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkára. Kránitz Laci országgyűlési képviselő meghívására érkezett, mi afféle házigazdák voltunk.

Kifejezetten jó benyomást tett rám és azt gondolom mindenkire az államtitkár. Tartott egy rövid tájékoztatót a megnyíló pályázati lehetőségekről, külön kitérve a borászatra. Még az idén kinyitják az összes jogcímet és lényegesen leegyszerűsítették a pályázási lehetőségeket is. Jó hallani, hogy legalább tanultak valamit a SHAPARD és az AVOP pályázatok „kissé félresikerült” eljárásaiból.

Jó volt hallani azt is, hogy egy csomó deregulációt hajtanak végre a szabályozókban, mert bizony számos helyen azok még az EU túlszabályozott világához képest is szigorúbban határoznak meg egyes kérdéseket.

Fontos tudni, hogy a borászatban minden beruházást, fejlesztést érdemes most ebben az EU-s költségvetési ciklusban megcsinálni, mert 2013 után erre már nem lesznek támogatások.

Felmerültek persze olyan bosszantó problémák is a gazdák részéről, amik orvoslásában megpróbálnak segíteni a Kránitz Lacin és az államtitkáron keresztül, de azért az itt is kiütközött, hogy sokszor a bürokrácia útvesztői felülírják a józanész logikáját.

Azért én bizakodó vagyok ezen a területen is. Azt gondolom itt a városban is szépen elkezdett fejlődni a borászat és egyre nagyobb szerepet és jobb nevet vív ki magának a hazai borvidékek között. Engedjetek meg egy kis hazabeszélést azzal, hogy azt mondom az előző városvezetés kifejezetten jó kapcsolatot alakított ki a szakmával és talán volt is némi szerepe a borvidék egyre jobb szereplésében.

Persze bőven van mivel segíteni a gazdákat a mostani önkormányzatnak is. Én csak egy példát mondok: a dűlőutak állapota. Az biztos, a soproni bort segíteni kell, mert ez is egy lehet a húzóágazatok közül. Rengeteg egyéb dolgot lehet erre alapozni, erre ráépíteni.

Végül, ami szintén nem volt elhanyagolható, hogy kitűnő borokat kóstolhattunk. Én magam nagy tisztelője vagyok a finom vörös boroknak és szerencsére a Soproni Borvidéken termő szőlőkből készült borok kifejezetten közel állnak hozzám. Nagyapámnak nagy szőlőbirtokai voltak a Balaton vidékén, de ebből egyrészt már nem sok maradt másrészt azok fehér szőlők voltak. Apámnak van még ugyan egy kicsiny hobbi szőlészete az északi parton. Ő egyébként tanárként és szakmérnökként tanította is a szőlőtermesztést és borkészítést, lehet, hogy innen a fogékonyságom a borok iránt. (Legalábbis szeretném hinni…:))